Eltűnt volna a mágia vonzereje? Egyáltalán nem.
Írta: Criss Angel
A Hihetetlen Burt Wonderstone című film, amely a Stripen fellépő bűvészek párbajáról szól, csalódást okozott a jegypénztáraknál. Ez találgatásokra adott okot, vajon a bűvészet művészete felett eljárt-e az idő.
Ostobaság.
Mint olyasvalaki, aki illúziókat adott elő klubokban, színpadon, és az utcán, most pedig a Spike TV-n készül az őszi bűvész-dokumentumsorozatára, elmondhatom, hogy a bűvészet továbbra is nagy hatást gyakorol az emberekre, még akkor is, ha a művészet maga megváltozik, hogy visszatükrözze a kulturális kontextusát. A bizonyíték abban rejlik, hogy a bűvészek még mindig összegyűlnek a Stripen, ahol abban a szerencsében van részem, hogy a "Believe" című előadásom még mindig hatalmas számú nézőt vonz a Luxor 1533 üléses színházába.
A varázslat a mindannyiunkban ott lévő gyermekhez szól. Nem számít, mennyire tapasztaltakká válunk, még mindig van olyan részünk, amely hinni akar egy alternatív valóságban, ahol le tudjuk győzni a természet törvényeit. A legtöbb bűvész bizony gyerekként válik rajongóvá. Az én első közönségem a családom volt Long Islanden. Az első asszisztensem az édesanyám volt, akit egy seprű segítségével lebegtettem a nappaliban. A varázslat a bennünk lévő felnőttet is megszólítja. Az illúzió nemcsak magával ragad bennünket, hanem tágabb értelemben kapcsolatot is létrehoz velünk. Amikor egy mutatvány annyira magával ragad, hogy már nem érdekel, hogyan csinálták, akkor válik a varázslat legtisztább formájává -- az érzelem varázsává.
Legfőképpen, a varázslat benne van a kulturális DNS-ünkben.
Szeretem azt mondani, hogy a bűvészet a világ második legősibb mestersége, egy rejtélyes és gyakran bámulatot keltő látványosság, amely az idők folyamán vegyítette a babonát, a csalást és a vallást. Az ókori papok lenyűgözték a hívőket a "természetfeletti" hatalmukkal. Világi bűvészek szórakoztatták a közönséget az utcákon és a piactereken. Királyok sorolták a bűvészeket udvari szórakoztatóik és tanácsadóik közé.
A mai modern korban a bűvészet megragadta a közönséget azzal, hogy elhomályosította a határokat a fantázia és a valóság között. Egyik inspirációm, Harry Houdini ennek a művészetnek az ikonja marad, mert dacolt ősi félelmeinkkel. Az ő mutatványai a 20. század elején, különösen a kínai víztartályból való szökése, a megfojtás, a vízbefúlás, a tájékozódás összezavarodása és a tehetetlenség feletti győzelmet ábrázolták. A mutatványai nemcsak az akkori populáris kultúra élvonalába tartoztak, hanem az emberek számára reményt is nyújtottak, hogy bármi lehetséges a saját életükben is.
Houdini 1926 halloweenkor történt korai halála után a bűvészet művészete eltűnt a rivaldafényből. Mesterkélt, szmokingba öltözött szakemberek járták az éjszakai klubokat és a vacsoraszínházakat, történetesen a "The Ed Sullivan Show" mutatott be varázslatot.
Aztán jött Doug Henning, aki átdolgozta ezt az ősi üzelmet színes produkcióvá. "The World of Magic" című, 1975-ös élő NBC különkiadása úttörő volt, Henning nemcsak magára öltötte Houdini köpönyegét, hanem feltámasztotta a műfajt hippiszerű hajával, flitteres jelmezeivel és féktelen jókedvével. Tökéletes volt egy új médium -- a televízió -- számára, és egy új generációt ragadott magával.
Az örököse, David Copperfield még messzebbre ment, kombinálva az illúziót a történetmeséléssel. Siegfried és Roy Las Vegas megszemélyesítőivé váltak azzal a mindent felülmúló tettükkel, hogy a bűvészetet egzotikus állatokkal kombinálták.
Megérkezett David Blaine, aki a bűvészetet más irányból közelítette meg. Miközben egybeolvasztotta a színpadias előadást a houdiniszerű fizikummal, Blaine az emberközeli bűvészetet levitte a színpadról, vissza az utcára. A közönséget tette meg főszereplőnek azzal, hogy a kamera a reakcióikra volt kíváncsi.
Eközben a Mindfreak, az A&E-n futó tévésorozatom a való világba és valós környezetbe helyezte a mutatványokat, legyen az akár egy lebegés 168 méterrel a Luxor felett, akár egy Mead tavon való séta. Blaine és én kiszabadítottuk a bűvészetet a dobozokkal színpadra állított szórakozás fogságából és a fiatalabb korosztályhoz illővé tettük.
A Spike TV-n látható sorozatom ezt a határvonalat fogja kiszélesíteni 117, még több erőpróbát jelentő mutatvánnyal, amely a mögöttük rejtő titokba is bepillantást nyújt. Az előkészületek és az előadás a varázslat része lesz.
Egy elemelkedés volt Copperfieldtől és Siegfried&Roy-tól Blaine és jómagam felé, amit ez a "Burt Wonderstone" megpróbált megragadni. Az a tény, hogy filmként nem részesült kedvező fogadtatásban, nem tükrözi maradandó elragadtatásunkat maga a bűvészet iránt.
A bűvészet soha nem fog eltűnni. Az egyedüli rejtély az lesz, milyen formát fog ölteni és hogyan fog lenyűgözni bennünket úgy, hogy illő marad ahhoz a kultúrához, amit tükröz.
| Forrás | Robin Leach aznap szabadságon volt, Criss megkapta az engedélyt a cikkéhez a blogjában :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése