2013. 09. 17.

'Criss Angel BeLIEve' kritika


Cím: Review: 'Criss Angel Believe' Is A Show To Believe In | 2013. szeptember 13. | Írta:  Brittany Frederick | Forrás |

A legjobb dolog, ami a szórakoztatás bármely fajtájáról elmondható az az, hogy az élet dolgait izgalmassá teszi. A Criss Angel BeLIEve egyike ezen ritka élményeknek. Las Vegas nem szűkölködik bűvészekben, köztük jónéhány nagyon tehetséges. A legendás David Copperfield az MGM Grandben látható. Penn és Teller a Rióban arat sikert. Nem szándékozom lekicsinyelni a tehetségüket, amikor azt mondom, Angel a legjobb mind közül, és talán a valaha élt legjobb illuzionista. Pont.
Angel, a Vegas fő látványosságának számító Cirque du Soleil-jel karöltve, egyszerűen csak megalkotott egy olyan élő műsort, amilyennek egy tökéletes bűvészelőadásnak lennie kellene és még annál is többet.

A BeLIEve a Luxor Hotel és Kaszinóban nemsokára az ötödik évfordulóját ünnepli, és nem nehéz kitalálni, hogyan érte el ezt a  teljesítményt. Ha az embert az Évszázad Bűvészének kiáltják ki, ahogyan Angelt 2009-ben [2010-ben volt - Éowyn], a mérce rögtön az egekbe szökik, mindennel kapcsolatban, amibe csak belekezd. Arról nem is beszélve, hogy Las Vegasban járunk, ahová mindenki megérdemelten jut el és történelmet akar írni. Azonkívül Angel a végeredménnyel is fokozni tudja a felhajtást. A műsora a közönség igényeinek tökéletes megértéséről árulkodik: már az is elég hihetetlen, ahogyan kihasználja a tágas, gyönyörű színházat, amely még éppen elég meghitt ahhoz, hogy az ember ne vesszen el benne; olyan illúziók vannak benne, amelyek meghatják még a legfanatikusabb mágiarajongókat is, miközben olyan egyszerűbb illúziók is láthatóak, amelyek tökéletesek bevezető gyanánt azoknak, akik ezelőtt még sosem láttak illuzionistát. Nem számít, az ember milyen szemmel nézi a műsort, élvezni fogja.

És ha már a reklámnál tartunk, sok előadó teremt magának egy színpadi imidzset, amely olyan nagylélegzetű, mint maga az előadás. Főleg a bűvészek szokták ezt csinálni, és miközben trendik próbálnak lenni, menővé válnak. Ha az ember úgy vetne Angelre egy pillantást, hogy a megjelenése, vagy az A&E TV-n futó Mindfreak sorozata alapján ítélné meg, azt gondolná, ő is egy közülük - de hihetetlenül nagyot tévedne. Rosszfiús a kinézete, a fekete szín és a motorok iránti szeretete miatt is, de ő nem pózol. Mihelyt magával ragadja a közönséget, az ember gyorsan észreveszi, milyen kedves, vicces és őszinte személyiség - könnyedén nevezhető a legkarizmatikusabb illuzionistának, aki valaha színpadra lépett.

De ez minden, a szórakoztatás szempontjából vizsgálva a műsort. Ami a Criss Angel BeLIEve-et megkülönbözteti a többitől az az, hogy egy teljesen más szinten működik. Nemcsak egy figyelemre méltó varázslat, hanem egy páratlan műalkotás.

Legegyszerűbben úgy lehet megragadni a lényegét annak, amit Angel a BeLIEve-vel elért, hogy elmagyarázom a saját történetemen keresztül. Másodikos koromban találkoztam először a bűvészettel, amikor egy barátommal megnéztem egy iskolai műsort, és rögtön elbűvölt az egész. Mi is rendelkezni akartunk azokkal a különleges képességekkel, és évekig úgy tettünk, mintha bűvészek lennénk. Annyi idős fejjel nem értettük, hogyan is adják elő a trükköket; mi csupán élveztük az előadást.

Sajnos ez a barátom tizenkét évvel ezelőtt meghalt. Emlékének adózva eldöntöttem, hogy követem közös gyerekkori álmainkat, és elmentem Las Vegasba, hogy a Steve Wyrick Bűvészakadémia egynapos tanfolyamán részt vegyek. Miután ténylegesen megtanították, hogyan hajtanak végre néhány illúziót, szakmai szempontból kezdtem el becsülni a bűvészetet. Még mindig lenyűgöz, milyen bonyolult tud lenni, és hogy mennyi ember kell a művészen kívül, hogy összeálljon egy műsor. A művészeten belül ott rejtőzik a tudomány, amely éppen ugyanúgy elbűvöl, mint maga a művészet.
Azóta abban az örömben volt részem, hogy sok bűvészt láthattam, sokuk előadását élveztem is, de valami mindig hiányzott. Nagy rajongója voltam Wyricknek, amikor a Planet Hollywoodban lépett fel, mert újra gyerekként ámultam, még akkor is, ha az illúzióinak titkait viszonylag könnyedén ki tudtam találni. Ezzel ellentétben David Copperfieldet nézni nagy öröm volt a számomra, mert nagyon ügyes szakember. Nem hatottak meg a látottak, de fantasztikus időtöltés volt gyönyörködni a szaktudásában, a részletekre való odafigyelésében, és ahogyan összeállította a műsorát.

Criss Angelben az az igazán rendkívüli, hogy ő a legjobb mindkét területen. A BeLIEve-et nézve nem tudtam mindent kitalálni, hiába is szerettem volna. Imádtam a találékonyságot, a multimédiás eszközöket és a különböző effektusokat, amelyeket nem vitt túlzásba; a tökéletes ütemezést. Mindemellett magával ragadott a műsor. Bár szakmai szempontból tudtam, hogy át lettem verve, de nem érdekelt, mert folyamatosan foglyul ejtett, amit láttam. Benne éltem a pillanatban, akár nevettem, akár leesett az állam a több, mint 40 illúzió láttán. A műsor után hazamentem és elővettem, talán egy évtized után először egy bűvészdobozt, nemcsak azért, mert újra felfedeztem a bűvészet iránti érdeklődésemet, hanem mert úgy éreztem, tudnék valami látványosat tenni.

És ez a lenyűgöző rész. Ami a BeLIEve-ből igazán átjön, az a szenvedély, amit Angel a bűvészet iránt érez, a ragyogás és a csoda iránt; az előadása és a személyisége lehetővé teszi a közönség számára megérteni és át is érezni ezt az érzést. A popkultúrában az embernek van egy bizonyos elképzelése a cilinderes-nyulas bűvészekről, akik derűsen szórakoztatnak. Az az igazság, hogy a bűvészet ennél sokkal több: egy gyönyörű művészet precíz tudománnyal egybeforrva, az ámulatba ejtés képességével. A BeLIEve által Criss Angel felfedi a művészet valódi bonyolultságát, miközben arra is emlékeztet, hogy bármi megtörténhet. Nem számít, ki vagy, nem számít, mennyire vagy jártas a bűvészet világában, ez az az előadás, amit látnod kell. Nemcsak letaglóz; nagyon valószínű, hogy megváltoztatja az életed.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése